Történet:
RastaStorySzolgáltatásokKapcsolatReferenciaHasznos TippekDownloadForumMainLinkek
Rastafarianizmus történet:

Rasztafariánus mozgalom

A rasztafariánus vagy rasztafári vallás (röviden raszta) egy vallási mozgalom, ami I. Hailé Szelasszié etióp császárt tiszteli. (a Királyok Királya, az Urak Ura és Júda oroszlánjathe King of Kings, Lord of Lords and the Lion of Judah tiszteletbeli megnevezéssel). A rasztafári elnevezés a Ras Tafari Makonnen névből ered, ez volt a neve Hailé Szelasszié császárnak a koronázása előtt. Szelassziét a raszták Jah-nak (Jahve rövídítése, Isten raszta elnevezése) a földi megtestesülésének és a szentháromság tagjának tekintik. A mozgalom a jamaikai fekete munkásoktól és parasztoktól ered az 1930-as évekből, egy bibliai prófécia sajátos értelmezéséből, fekete politikai aspirációkból és Marcus Mosiah Garvey raszta próféta tanításaiból, habár Garvey maga nem ismeri el Szelassziét messiásnak. A mozgalom eredetileg a fekete felsőbbrendűséget hirdette. Ez a jellemző nagyjából lekopott róla, mivel gyorsan nyitott mindenféle népcsoport felé, bár a három legnagyobb rendje közül az egyik, a Bobo Ashanti ma is vallja.

A raszta mozgalom a világ számos részén elterjedt, főleg migráció útján és a reggae zene közvetítésével, ami főként Bob Marleynak köszönhető. 2000-ben több mint egymillió raszta volt szerte a világon. A jamaikaiak öt százaléka tartja magát raszta vallásúnak.

 

I. Hailé Szelasszié

Etiópiában 1928. október 7-én Ras Tafari Makonnent császárrá választották, illetve a királyok királyává 1930. november 2-án vált a császárnő halála után. Nevét ezután Haile Selassie I -re változtatta. Haile Selassie, Dávid 225. utódjának, valamint Salamon király és Sába királynő örökösének számít.

Az eseményt Jamaikában Garvey hívei jelzésnek vették: "eljött a fekete király?" – kérdezték sokan. Nem kevesen voltak, akik Garvey jóslatainak beteljesülését látták Haile Selassie-ben, és istenként tisztelték. Megalakult egy vallásos csoport, mely magát a császár polgári neve után, "Rastafarians"-nak nevezte. Többek között azt is vallották, hogy a feketék az ősi izraeliták reinkarnációi, hogy Haile Selassie az élő isten, hogy Etiópia a menyország, hogy Jamaika maga a pokol valamint, hogy a feketék a fehéreknél magasabbrendüek, és hamarossan ők fogják a világot irányítani, továbbá, hogy a császár és Isten, Haile Selassie a közeljövőben kezdeményezni fogja visszavándorlásukat Etiópiába.

A Rasztafári vallás rengeteg követőre talált a gettókból, hiszen rengeteg feketének vissza adta az önbecsülését, és a reményét egy szebb jövőre. Az Afrikába álmodott visszatérés azonban soha nem következett be mivel Haile Selassie személyesen végül csak 1966 -ban látogatott el Jamaikára, ahol százezrek várták jövetelét. Haile Selassie meglepetésre azonban nem nyilatkozott sem a Rasztafárizmusról, sem saját isteni mivoltáról. Elterjedt a hír, hogy a császár titokban ennek ellenére egy komunikét adott át néhány jeles raszta-vezetőnek, miszerint a visszatérésre csak akkor kerülhet sor, ha Jamaika először felszabadítja magát a neokolonializmus rablásai alól.

Ezzel a Raszta-vallás egy konkrét pontja – miszerint a visszatérés oldja majd meg az élet problémáit – megsemmisült, hiszen az Afrikába való visszatérés egy meg nem nevezett távoli időpontra tolódott. Pár évvel egy palotaforradalom után, 1975. augusztus 27-én, hatalom nélkül, megalázottan hunyt el Haile Selassie. A jamaikai rasztákat ez azonban nem zavarja, szerintük "you nuh cyan bury Jah (you can't bury Jah)", azaz, Jah-t nem lehet el temetni.

 

A mozgalom kezdete

Leonard Howell és a Pinnacle közösség

1930 és 1933 között a Rastafarizmus terjeszkedni kezdett a kingstoni gettókon keresztül. Az egyik első misszionáriust Leonard Howellnek hívták, aki Kingston utcáin képeket árult Selassiéról, úgy gondolta, hogy ezek az útlevelek, hogy visszatérhessenek Etiópiába. Járt Afrikában, ahol részt vett az Ashanti háborúban, később az USA-ban töltötte napjait, ahol látta, hogy milyen alacsony színvonalon élnek az amerikai-feketék. Ő keltette fel a figyelmet az emberekben a Rastafari mozgalom felé. 1934 januárjában Howellt letartóztatták, mert egy olyan találkozón vett részt, ahol a fekete race (ez jelenthet gazdasági versenyt, vagy fajt is) fölényéről beszélt. Szükségesnek érezte, hogy hazatelepítsék a feketéket Afrikába, hisz Haile Selassie az Isten és a fekete emberek egyetlen uralkodója. Howell két év kényszermunkát kapott. Mikor kiengedték, vidékre költözött. Howell egy vad törzs, a Maroonok leszármazottja volt, akik hegyekben lakó szökevény rabszolgák volták, és folyamatosan kijátszották az angol katonákat a 17. és 18. században, az 1739-es végső győztes függetlenségi harcig. A Pinnacle egy olyan Rasta közösség volt, amit csak gyalog, egy titkos és eléggé veszélyes útvonalon lehetett megközelíteni. A lakók száma 500 és 1600 között mozgott. Howell volt a főnök, és állítólag 13 felesége volt. A közösség bevételei a megtermesztett ganja eladásából származott, a mágikus növény volt a gyújtópontja a rituáléknak. Végül, 1941-ben a rendőrség razziázott a Pinnacleben, mert a szomszédok panaszkodtak, hogy a rasták ragaszkodtak ahhoz, hogy nekik, (Haile Selassie nevében) és ne a jamaikai kormánynak fizessenek adót. Miután módosították a Veszélyes Drogok Törvényét, elrendelték, hogy a jogszabály tartalmazza a ganját használók, birtoklók, termesztők és eladók börtönbüntetését, a rendőrség 70 embert tartóztatott le. Miközben 28 rasta börtönbe vonult, Howell elmenekült a hatóságok elől, ezzel növelve az őt körülvevő "legendákat". A Pinnaclet átrendezték, nagyobb hangsúlyt fektetve a biztonságra. A rasták elkezdték csimbókosan hordani a hajukat, néhány kép alapján, amik szomáli és maszály katonákról készültek. Bátorította őket ebben a Leviticus 21:5 "Ne nyírjanak kopaszságot a fejükön, szakálluk szélét le ne messék, és a testükbe vágásokat ne vágjanak." 1954-ben a rendőrség ismét razziázott a Pinnacleben, 163 közösségi tagot tartóztattak le. A közösséget megsemmisítették, tagjai a kingstoni gettóba kerültek. Howell megőrült, kijelentette, hogy nem Selassie, hanem Ő maga az élő Isten. Végül elmegyógyintézetbe került, és ott lelte halálát 1960-ban.

 

 

 

Marcus Garvey és a rasztafari mozgalom

A rasztafarianizmus „ősatyja” vitán felül egy jamaicai fekete polgárjogi harcos, Marcus Mosiah Garvey, aki azonban sosem tartotta magát rasztának, s később több olyan kijelentést tett, amelyek ellentétesek a legtöbb mai raszta gondolkodásmódjával. Ennek ellenére a raszták többsége köztiszteletben tartja. Garvey 1887-ben született St. Anns-ben, ugyanott, ahol később majd Bob Marley látja meg a napvilágot. Fiatalon csatlakozott különféle jamaicai nacionalista szervezetekhez, bejárta Közép-Amerikát, sőt Londonban is élt egy ideig. 1916-ban az Egyesült Államokba utazott, ahol épp szárnyukat bontogatták a feketék jogaiért küzdő különféle szervezetek. Garvey New Yorkban telepedett le, ahol irodát nyitott Universal Negro Improvement Association (UNIA) nevű szervezetének. A szervezet felállításával Garvey korábban már Jamaicában is próbálkozott, azonban a sikerhez hiányzott mind a társadalmi bázis, mind a hatóság együttműködése.Garvey hátralevő életében az újságírás maradt a legfontosabb tényező. Cikkei szerte a világban feketék millióinak a szemét nyitották fel (akár egyetértettek azokkal, akár nem) és éppen Garvey egyes sorai azok, amelyek a mai raszták körében is népszerűvé teszik. Garvey gondolatvilágának alapja, hogy a feketék, akiket rabszolgaként szertehurcoltak a nagyvilág minden részére, azóta is hontalanul élnek. Miután beilleszkedésüket a fehér ember fajgyűlölete mindig megakadályozza, haza kell térniük az őshazába: Afrikába. 1920-ban egy New York Times-ban megjelent interjúban így foglalta össze céljait: „Ha Európa az európaiaké, akkor Afrika a világ fekete népeié.” Garvey ugyanakkor igen vallásos volt (mint akkoriban minden jamaicai), így elképzeléseihez sokszor a Bibliából keresett támaszt. Ugyanakkor hajlamos volt a Szentírás sorait sajátosan értelmezni, amivel nem volt egyedül a korabeli világban. Egy másik híressé vált jóslata szerint: „Vessétek szemeteket Afrikára, ahol hamarosan egy fekete királyt koronáznak meg, mert a szabadulás közel”. A fenti mondat később különös értelmet kapott, amikor 1930-ban megkoronázták az etióp császárt Haile Selassiet. a legfontosabb célnak a feketék Afrikába való „hazatelepítését” tartotta, e célból hajózási részvénytársaságot alapított „Black Star” (Fekete Csillag) néven. A Black Star hajózási társaság főként kellő utas hiányában hamarosan csődbe került, pedig a végén már közép-amerikai „helyi járatokat” is üzemeltettek. Garvey végül tönkrement, s 1935-ben Angliába költözött. Itt halt meg szegényen és elhagyatva 1940 júniusában. Később, amikor Bob Marley nyomán a rasztafarianizmus és a reggae Jamaica egyik legfontosabb „exportcikkévé” vált, Garvey földi maradványait Jamaicába szállították, szobrot állítottak neki, és ma is a legnagyobb nemzeti hősök között tartják számon.

 

Istenkép

A raszták szerint a keresztények istene nem lehet elfogadható valódi isten, hanem mindössze Jah elváltoztatott másolata – a gyülölet, a vér, a háború, és az elnyomás istene. Az igazi értékek azonban szeretet, egység, béke, egyenjogúság, és igazságosság. Ezek az élet valódi törvényei, és csak ezek betartása garantálják az örök életet. Isten a raszták hite szerint nem szellem, hanem élő lény, és ő az élök istene, aktív a világban, a természetben, és az emberben.


 

 

Jelképek

Etiópia (Etihiopia)

Etiópia a raszták paradicsoma a Földön. Nyelvükön úgy nevezik "Zion". Itt nincs túlvilág vagy pokol, ahogy a keresztények hiszik. A raszták úgy hiszik, hogy őseik vétkeztek Jah (Isten) ellen, és ez vitte őket rabszolgasorsba a nyugati világban.

 

Raszta haj

A jellegzetes raszta frizura (dreadlocks) szorosan kapcsolódik a mozgalomhoz, de nem általános a követők között. A hajviseletet egy ószövetségi mondattal indokolják :

"Ne nyírjanak kopaszságot a fejükön, szakálluk szélét le ne messék, és a testükbe vágásokat ne vágjanak." (Mózes III. 21:15 )

A hajviselet elterjedésének másik oka az lehetett, hogy hangsúlyozzák a fekete (göndör), és fehér emberek (egyenes hajú) közötti különbségeket. A frizura ezen kívül Júda oroszlánjának és a Babilon elleni lázadásnak is szimbóluma. A  raszták a hajnövesztést spirituális utazásnak tekintik amihez szerintük a türelem elengedhetetlen. A haj úgy válik rasztává hogy hosszú ideig nem fésülik, tupírozni nem szokás, mivel ahhoz fésű szükségeltetik. A raszta hajviselet azonban nem korlátozódik a rasztafariánus vallás követőire. A raszták számára a borotva és a fésű babiloni vagy római találmányok, amelyek ellentétesek a hittel. A hajukat teljesen elhanyagoló, hajukat egy tincsben hordó rasztákat pha rasta-áknak nevezik.

A reggae zenében a hit követőit gyakran röviden dreadlock-nak vagy Natty Dread-nek nevezik a hajra utalva, míg a nem-hívőket kopaszoknak (baldheads).

Ganja

A raszták számára a marihuána (ganja, fű) szívása spirituális cselekedet. Szentségnek tekintik, ami elősegíti a tudatosságot, békét és közelebb viszi őket Istenhez (Jah). Sokan afrikai eredetűnek tartják a kannabiszt és afrikai kultúrájuk részének tekintik, amihez vissza szeretnének térni.

Szembeállítják a füvet az alkohollal, amit nem tekintenek az afrikai kultúra részének, és úgy tartják, hogy sokkal rosszabb hatással van rájuk. Bár sokan hiszik, hogy a ganja jótékony hatású, használata nem kötelező és vannak raszták, akik nem szívnak. Az indiai rasztahajú aszkéták több száz éve szívnak ka nnabiszt, és a több ezer indiai hindu bevándorlása óta terjesztik ezt a kultúrát Jamaikában. Hitük szerint a fű szívása bibliai szentség és segíti a meditációt és a vallásos szemléletet.

 

Ezt a következő igehelyekkel támasztják alá:

·         Mózes1 1:11

Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.

(új fordítás: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön. És úgy történt)

·         Mózes1 3:18

Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek füvét.

(Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed.)

·         Péld. 15:17

Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyűlölség.

("Better is a dinner of herb where love is, than a stalled ox and hatred therewith.")

·         Zsoltárok 104:14

Az ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből, És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.

Új ford: (Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből, 15és bort, ami felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét.)

·         A mozgalom színei az arany (sárga), vörös, zöld az etióp zászlóról származnak.

 

 

 

 

A rasztafári életfelfogás

A rasztafári életet meghatározza az összetartozás érzése minden ilyen felfogású ember között. Ezt a rasztafárik "oneness"-nek nevezik. Sok rasztafári közösségben él egymással. Isten tisztelete meghatározza életüket. Tulajdon nem létezik, ideális esetben a földterületet amelyre szükségük van, elfoglalják. Hazugság, lopás, gyülölet, féltékenység, irigység, árulás elítélendő viselkedésnek minősül. Sok szempontból az egyenjoguság uralkodik (bár ez nem vonatkozik a nők helyzetére), de nem azért alakult ki mert törvényeik vannak erre, hanem inkább mert a vallásukat következetessen betartják.
 

Halál

A rasztafári vallású emberek hisznek az örök életben, hitük ezzel kapcsolatban nagyjából megegyezik a klasszikus afrikai lélekvándorlás elmélettel.

Ha egy rasztafári öreg kora miatt meghal, akkor ő nem igazán halott. Testének részecskéi visszavándorolnak a mindenségbe, hogy újból összeállva egy újszülött gyermeket képezzenek, így az élet folytatódik tovább számára.

*   

Ismert rasztafári vallású emberek

·         Bob Marley (19451981), zenész, énekes (áttért az etióp ortodox vallásra halála előtt)

·         Buju Banton (szül. 1973), dancehall és ragga zenész, énekes

·         Peter Tosh (1944-1987) – a mozgalom egyik vezetője, grammy nyertes reggae zenész

·         Nándor Tánczos – Az új-zélandi Zöld Párt parlamenti képviselője

 


 

Bevezető

A reggae mára az egész világon elismert zenei müfajjá vált. Itt európában is rengeteg rajongója van a reggaenek és különböző rokonainak. A reggae-zenék nagy része tartalmában szoros kapcsolatban áll a rasztafárianizmussal és annak jelképeivel. De nem minden reggae kedvelő ismeri a hátterét ennek a zenének. "Babylon", "Armageddon", "Haile Selassie", és persze "Jah Rastafari" mind fogalmak, melyet mindannyian ismerünk, de mit is jelentenek valójában? Milyen kultúrtörténeti háttere van ennek a zenének, mely a rasztafárik felfogása szerint arra szolgál, hogy vallási tartalmakat terjesszen, és a gyülölt Babylont tönkre énekelje (to chant down Babylon)?

Írásunkban megkisérlünk egy átfogó képet rajzolni a rasztafárizmusról, és annak a reggae zene tartalmára gyakorolt hatásáról. Ez az írás egy három órás rádiómüsor alapján készült, mely 1999-ben a hamburgi FSK rádióban hangzott el. (megjegyzés: FSK = Freien SenderKombinat - egy független hamburgi rádióállomás mely hallgatói adományaiból tartja fent magát. Mondhatni, a Tilos Rádió hamburgi megfelelője.)

Jamaika

A raszta-vallás őshazáját Jamaikát (jelentése: Xaymaca=föld, fából és vízből, vagy Chaymaka=vizes föld) 1494-ben Kolombusz által a spanyolok fedezték fel és hódították meg. őslakói az Arawak voltak, egy békés törzsi társadalom, akik kb. 700 évvel idoszámításunk elött telepedtek itt le. 1517-tol már megkezdodött az afrikai rabszolgák szigetre hurcolása. 1670-ben egy 20 éves háború után hivatalosan a britteké lett a sziget. Jamaica 1962 augusztus 6. óta független állam, de formálisan még a mai napig is a Queen az ország első embere. Jelenleg Jamaikának mintegy 2,4 millió lakosa van. A vallásokra tekintve a lakosság 55%-a protestáns, 5%-a katolikus, 5%-a rasztafári, a többi része megoszlik hinduk, mohamedánok és egyéb vallások hívői között. A rasztafárizmust mint vallást a katolikus egyház először 1982-ben ismerte el. Világszerte mintegy 5 millió rasztafári él.

 

Történelmi előzmények

A rasztafárianizmus mára széles körben elterjedt nemcsak a különböző karibi szigeteken, hanem a kivándorlók által az USA-ban, Nagy-Britanniában, és Kanadában is. A rasztafárizmus egy olyan mozgalom melynek nincs egységes központi szervezete. Egy szélesen értelmezhető vallás, mely kiterjedhet a szigorú bibliai értelmezéstől, a fehérek totális megtagadásán keresztül, a relatív nyitott felfogásig. Úgyis mondhatnánk, hogy tulajdonképpen minden raszta egy saját egyéni vallást képvisel. A rasztafárizmus kezdete 1930-ra tehető, de gyökerei három tekintetben is régebbre nyúlnak vissza: szimbóliájában az angol bibliára, spirituálisan a nyugat-afrikai vallásokra, pszihológiájában az afrikai rabszolgák életének tanulságaira támaszkodik.

Az 1700-as évek elején megérkeztek a szigetre az első európai misszionárusok, akiknek - bár azzal a céllal jöttek - nem sikerült teljes mértékben az afrikai vallások kiirtása a feketék körében. Vegyesformák alakultak ki, melyek térségtol függően, néhol inkább afrikai, másutt inkább keresztény töltésüek voltak. 1783-ban jöttek Jamaikára az első fekete borü szerzetesek észak-amerikából. Közülük ketten, George Liele és Moses Baker megalapították az első fekete egyházat, a "Native Babtists"-t. Népszerüségük kulcsa a keresztény tanítás afrikai spiritualitással való összehangolása volt. A keresztelkedést például oly módon tették elfogadthatóvá a feketék között, hogy a keresztelendőt afrikai ősi szokás szerint folyóba merítették, ahol afrikai felfogás szerint a védő szellemek lakoznak.

Etiópianizmus

1861-ben, 20 évvel a rabszolgaság megszüntetése után egy új vallási mozgalom vált mind népszerübbé: a "The Great Revival": néhány fekete pap, akik titokban megtanultak írni és olvasni, elmélyültek az egyetlen hozzáférheto könyvben, a bibliában, és ebben felfedezni vélték az ókori Egyiptom és Etiópia kultúrális jelentőségét. Megszületett a bibliának egy egészen új értelmezése, amely a feketék vágyainak megfelelt. Kialakult az úgy nevezett etiópianizmus, egy vallásos alapú politikai mozgalom. F.S. Roades neves színesbőrü teológus véleménye szerint, Etiópia szimbólikus-ereje abból az értelmezésből fakad, miszerint a biblia, amely több mint 80 utalást tartalmaz a feketékre vonatkozólag, is bizonyítani látszik, hogy Isten a fekete népek istene.

Marcus Garvey

A XX. elején egy feketebőrü jamaikai, Marcus Garvey fekete nacionalizmust prédikált és ezzel egy hatalmas tömegmozgalmat indított el egész észak-amerikában. ő volt a "Back to Africa" mozgalom megalapítója. A fekete és a fehér egyenrangúsát hírdette. Ezzel megkisérelte a feketék önbecsülését visszaadni és egyben felszólította őket a gyökerekhez való visszatérésre, a fehér kultúra megtagadására. Tanította, hogy Jamaica nem a fekete embereké, hanem a fehér kizsákmányolók - névszerint Babylon - országa. Az igaz otthon Zion. Zion Afrikában, ahonnan a fehérek egykor a feketéket elhurcolták.

Garvey végcélja minden fekete visszatérése Etiópiába, az egyetlen soha nem kolonizált, önálló afrikai országba volt. 1919-ben Garvey megalapította a Black Star Line hajózási céget, mely ezt a célt volt hivatott szolgálni. értékpapírokat bocsátott ki kizárólag feketék részére, ezáltal milliós bevételekre tett szert. Rossznyelvek szerint, Garveynak esze ágában sem volt feketéket Afrikába utaztatni, hanem mindez csak egy pénzszerző húzás volt részéről.

Mindenesetre, szervezete, az "Universal Negro Improvement Assocition" (UNIA) összesen mintegy 3 millió tagjával komoly politikai tényezőnek számított. Garvey nagy befolyást gyakorolt a fiatal afrikai politikusokra, mint "Zik" Azikiwe-re Ghanaból, Kwame Nkruma-ra szintén Ghanaból, vagy Jomo Kenjatta-ra Kenyából, akik később a függetlenségbe vezették országaikat. Garvey 1921 -ben New Yorkban megalapította az "African Orthodox Church"-t, ám 1925-ben adócsalás vádjával börtönbe került.

Marcus Garwey 1940-ben Londonban magányosan hunyt el. A függetlenség óta Jamaikában nemzeti hősként tisztelik, teteme ünnepélyesen Jamaikára került, ahol egy mauzóleumban őrzik. Egyik legfontosabb mondata, mely ránk maradt, különleges jelentőséggel bír a rasztafárizmus kialakulásával kapcsolatban:

"Tekintsetek Afrika felé és ha egy fekete királyt koronáznak,
akkor tudjátok, hogy közel van a feltámadásunk napja!"

 

Haile Selassie

Etiópiában 1928 október 7-én Ras Tafari Makonnent királlyá (negus) koronázták. Császárrá, illetve a királyok királyává 1930 november 2 -án vált Zawditu császárnő rejtélyes halála után. Nevét ezután Haile Selassie I -re változtatta. Haile Selassie, Dávid 225. utódjának, valamint Salamon király és Sheba királynő örökösének számít.

Az eseményt Jamaikában Garvey hívei jelzésnek vették: "eljött a fekete király"? - tették fel sokan a kérdést. Nem kevesen voltak, akik Garvey jóslatainak beteljesülését látták Haile Selassie-ben, és élő istenként tisztelték. Megalakult egy vallásos csoport, mely magát a császár polgári neve után, "Rastafarians"-nak nevezte. Vallották többek között, hogy a feketék az ősi izraeliták reinkarnációi, hogy Haile Selassie az élő isten, hogy Etiópia a menyország, hogy Jamaika maga a pokol, hogy a feketék a fehéreknél magasabbrendüek, és hamarossan ők fogják a világot irányítani, továbbá, hogy a császár és Isten, Haile Selassie a közeljövőben kezdeményezni fogja visszatérésüket Etiópiába.

A Rasztafári vallás rengeteg követőre talált a gettókból, hiszen rengeteg feketének vissza adta az önbecsülését, és a reményét egy szebb jövőre. Az Afrikába álmodott visszatérés azonban soha nem következett be. Haile Selassie személyesen végül csak 1966 -ban látogatott el Jamaikára, ahol százezrek várták jövetelét. Haile Selassie meglepetésre azonban nem nyilatkozott sem a Rasztafárizmusról, sem saját isteni mivoltáról. Elterjedt a hír, hogy a császár titokban ennek ellenére egy komunikét adott át néhány jeles raszta-vezetőnek, miszerint a visszatérésre csak akkor kerülhet sor, ha Jamaika először felszabadítja magát a neokolonializmus rablásai alól.

Ezzel a Raszta-vallás egy konkrét pontja - miszerint a visszatérés oldja majd meg az élet problémáit - megsemmisült, hiszen az afrikába való visszatérés egy meg nem nevezett távoli időpontra tolódott. Pár évvel egy palotaforradalom után, 1975 augusztus 27-én, hatalom nélkül, megalázottan hunyt el Haile Selassie. A jamaikai rasztákat ez azonban nem zavarja, szerintük "you nuh cyan bury Jah", azaz, Jah-t nem lehet el temetni.

 

 

Jah

Az istennév eredete nem tisztázott. A magyarázatok között szerepel például a maroonok isten megnevezése: Jah, a Jah, mint Jehova rövidítése, vagy a hindu szó: Jai, ami a hinduk isten tiszteletében szerepel.

Istenkép

A raszták szerint a keresztények istene nem lehet valódi isten, hanem mindössze Jah elváltoztatott másolata - a gyülölet, a vér, a háború, és az elnyomás istene. Az igazi értékek azonban Szeretet, Egység, Béke, Egyenjoguság, és Igazságosság. Ezek az élet valódi törvényei, és csak ezek betartása garantálják az örök életet. Isten a raszták hite szerint nem szellem, hanem élő lény, és ő az élök istene, aktív a világban, a természetben, és az emberben.

Halál

A raszták hisznek az örök életben, hitük ezzel kapcsolatban nagyjából megegyezik a klasszikus afrikai szellemvándorlás elmélettel.

"Ha egy rasztafári öreg kora miatt meghal, akkor nem igazán halott. Testének atomjai visszavándorolnak a mindenségbe, hogy újból összeállva egy újszülöttet képezzenek, így az élet folytatódik tovább." (Ras Moses)

 

Zion és a visszatérés

Zion a hely, ahol végül mindenki találkozni fog, aki nem vette fel Babylon tévtanításait, és Zion a választópont, ahol a zsidóság és a kereszténység találkozik, a szent föld. A visszatérés mára már nem szó szerint értendő, mint egy helységváltoztatás, amely által megszünik az éhség és szegénység, hanem egy tágabb értelemben vett spirituális cél.

Babylon

Babylon az a borzasztó világ, ahol a rasztafáriknak élniük kell. Babylon a nyugati világ korrupt otthona. Szükebb értelemben a rendőrségre is érvényes, amely ezt a gyalázatos rendszert védi. Ritkábban az egykori gyarmatosító anyahatalmakra, a sötétség és romlottság központjainak megnevezésére is használják.

Armageddeon

Az Armageddeon a jó és a rossz végső összecsapása.

Lion of Judah

Az oroszlán amellett, hogy afrika szimbóluma, a rasztafárik számára a felszabadító harc jelképe. Ez a felszabadító magatartás érvényes minden politikai, kultúrális, vallási, szociális elnyomással szemben. A raszta-vallásból egy élet- és gondolkodásforma, beszéd és zene alakult ki, amely mára a jamaikai kultúra szerves részének tekintendő. A rasztafárianizmus egy megélt hit, melyet fiatal európai balodaliak is gyakorolnak.

A rasztafárizmus népszerüsége nem csupán egzotikájával és hipnotizáló zenéjével, hanem a "rendszer" ellen tanúsított magatartásával magyarázható. A rasztafári nem elégszik meg a filozófiai igazságokkal, hanem konzenkvensen ki is éli ezeket, amivel egy élő alternatívának számít a "rendszerben".

A rasztafári életfelfogás

A raszta életet meghatározza az összetartozás érzése minden raszta között. Ezt a rasztafárik "oneness"-nek hívják. Sok rasztafári közösségben él egymással. Isten tisztelete meghatározza életüket. Tulajdon nem létezik, ideális esetben a földterületet amelyre szükségük van, elfoglalják. Hazugság, lopás, gyülölet, féltékenység, irigység, árulás elitélendő magatartásnak számít. Sok szempontból egyenjoguság uralkodik (bár ez nem igaz a nők helyzetére), de nem azért mert törvények vannak, hanem inkább mert a vallásukat következetessen betartják.

 

A rasztafárik és a társadalom

A raszták nem végeznek bérmunkát, mível szerintük az egyenlő a rabszolgasággal. Inkább kereskedésből, kézimunkákból, fuvarozásból élnek, vagy festéssel, zenéléssel, szobrászkodással keresik meg a szükségest. Jamaikában mindenkinek meg van a véleménye a rasztákról: a felső- és középréteg egyszerüen brutális hippiknek tartja őket, akiket irtani kellene, a kormány tolerálja őket, és megprobálja politikai céljaihoz felhasználni, a rendőrség pedig egy fajta háborút folytat ellenük. A ganja élvezete miatt is gyakran kerülnek összetüzésbe a törvénnyel. A büntetések szigorúak. A raszták ezt a fajta üldözöttséget elnyomásnak tartják, ez az életérzés áthatja és befolyásolja nagymértékben a zenéjüket is. Megjelenésük, öltözködésük, a hajviseletük (dreadlocks) is sokakban ellenérzést vált ki. Jellemző a velük szemben tanusított hozzáállásra, hogy rasztahajú gyerekeknek például egyes iskolákban tilos az intézmény látogatása.

Táplálkozási szokások

"Legyen tested egészséges, hogy fejed gondolkozni tudjon" - mondják a raszták.
A rasztafárik nem fogyasztanak magas alkoholtartalmú italokat, és "mü" táplálékokat, valamint húst sem. Vallják, hogy a hús, a hal, a szárnyasok, a tojás a gyomrot egy fajta "temetővé" változtatják.

Csak ami a földből nő, teljesen friss és természetes, az ehető. Nem használnak sem sót, sem bármilyen kémiai anyagot. A konzervételeket "eltemetett tápláléknak" tartják. Konyhai eszközeik is kizárólag természetes anyagokból készülhetnek.

Dreadlocks

A dreadlocks az odaadás szimbóluma. A fekete öntudat, a büszkeség és tisztelet jelképe, amely az oroszlánok sörényének is tiszteleg. Minél hosszabb a dreadlocks, annál régebben követi viselője a raszta felfogást az élet szent útján. Egy rasztafári dreadlocks nélkül, egy "baldhead", akit nem lehet komolyan venni. A raszták számára komoly spirituális jelentőséggel bír a dreadlocks, vallják, hogy általa tisztábban lehet gondolkodni, segít a veszélyek korai felismerésében, és egyfajta antennaként szolgál Jah inspirációjinak vételére. Ha egy rasztafári elhagyja a házat, akkor egy sapkát hord, az úgynevezett tam-ot, amely leggyakrabban piros, arany, és zöld színü.

Ganja

A ganja szívása inkább férfidolog, mint sem női. Ganja (vagy marihuana, nevezik "herb"-nek is, más néven Jeruzsálem kenyere, Királykenyér, a tudás növénye), cannabis sativa, a rasztafárik szent növénye, melyről a biblia is több helyen említést tesz. A ganja fontos szerepet tölt be a vallásos elmélyülésben, mível mélyebb és tisztább belátásokat tesz lehetővé az élet kérdéseire. Kapcsolatot teremt a szellemhez. Ganja szívás alatt a férfiak le kell, hogy vessék sapkájukat, a tamot. A rasztanők feje mindig takarva van. Ganja az agy táplálékának számít, mindenre alkalmazható gyógynövény, segít az asztma, megfázások, gyomorbajok, láz, reuma és sok más egyéb betegség gyógyításában. Senki nem tartja károsnak, sőt ellenkezőleg már 2 éves gyerekeknél is alkalmazzák.

A Ganját szívják, teát főznek belőle, ételekhez használják, és külsőleg is alkalmazzák. Használata psycho-spirituális effekteket okoz, és szociális, vallási funkciója van. Víziókat hív elő, erősíti az egység és összetartozás érzését, megenyhíti a félelem és harag érzését és nyugalmat ad a szellemnek. Valószínü, hogy a ganját az indiai vendégmunkások, a "coolie"-k honosították meg a szigeten. Ezt látszik alá támasztani, hogy a ganját gyakran "coolie herb"-nek is hívják.

1924 elött a brittek hivatalosan szállították ide, és árulták az indiai munkásoknak. Az 1960-as években a ganja exportja az USA-ba egy multi-millió-dolláros üzlet volt - évente. Ma is, annak ellenére, hogy a ganja termesztése, árulása, és élvezete is büntetést von maga után, fontos mezőgazdasági tényezőnek számít.

Zene

A ganja szívása mellett a zene a legfontosabb médium a meditáláshoz. Azt tartják, hogy raszta a vallás és reggae a mise. Eredetileg a rasztafárik zenéje dobokból és beszéd-énekből állt mindössze. Gyökerei a Burru-ban egy réges-régi afrikai zenei formában rejlenek. A Burru eredete valószínüleg ghanai, vagy nigériai hagyományokra épül. Burru volt az egyetlen afrikai zene, amelyet a rabszolgatartók engedélyeztek. Mezőkön játszották a munkatempó növelésére. A Burru-ból átvett ritmus csak lassan nyerte meg a raszták tetszését. A késői 50-es években azonban Count Ossie rendszeres táborai zenei találkozókká fejlődtek. Ezeken az összejöveteleken a jazz, a mento, a rhythm and blues elemei ötvözödtek a raszták zenéivel. Sokan akik itt megfordultak Ossie-nál a Jam-sessionokon, késöbb nagy szerepet vállaltak a ska, és a reggae kifejlődésében. Megfordult itt például Don Drummond, Rico Rodriguez, vagy Roland Alphonso is.

 

A 60-as évektől osztódott a zenei áramlás. Egyrészt a raszták egyre nagyobb befolyást gyakoroltak a népszerüsödő zenére, másrészt elhatárolódásuk az üzleti világtól, Babylontól, más vonalra irányította őket, pontosabban a Nyabinghi dob-zenéhez. A nyabinghi egy ősi afrikai kultúra, a rasztafárizmus előfutárának tekinthető. Zenéjében a komplex dob ritmusok, és a szívdobogást imitáló basszusvonal a meghatározó. Ma gyakorta említik a reggaet és a rasztafárizmust egy levegővétellel, erről azonban a Nyabinghi-rend tagjai eképpen vélekednek: "Reggae is some sort of a mix-up, mix-up business. Only Nyabinghi music is divine and pure Rastafari musik" Sok raszta szerint azonban nincs ellentmondás a vallásuk és a reggae-üzlet között. Sőt szerintük ez legitim, és az egyetlen becsületes módja a Babylonban való túlélésre.